Hétvége óra gyötör ez a gondolat, ami a buszbaleset katasztrófa hallása után fogalmazódott meg benne. Először is őszinte részvétem az elhunytak hozzátartozóinak és barátainak, szörnyű lehet egy ilyet átélni. Gondolom, hogy sokan hallottátok már, hogy ennyi az élet… szörnyű… mégis igaz. Nem tudjuk mikor van vége, nem tudjuk mennyi időnk van még, tehát csak egyet tehetünk, élünk. Egy olyan gondolod fogalmazódott meg bennem, hogy azonnal elkell mondanom a családomnak, hogy mennyire szeretem őket és a barátaimnak, hogy mennyire fontosak. Nem tudom, hogy mire mennyi időm lesz, nem tudom, hogyan lesz vége. De arra rádöbbentem, hogy mennyire kevésszer mondjuk a másiknak, hogy szeretjük és mennyire csak a rohanásról szól az életünk. A problémákra koncentrálunk a lehetőségek helyett! Az tanácsolom mindenkinek, hogy fogadja meg tanácsomat és menjen oda szeretteihez  és töltsön velük el egy kis időt, amíg lehet! Nem fogja megbánni senki.